Megfordult a Galatasaray-ban, az Olympique Marseille-ben, jelenleg pedig a Bayern München kulcsjátékosa. A francia válogatottal világbajnoki ezüstérmet nyert, s képességei alapján sokak szerint ő Zinedine Zidane utódja. A 24 éves Franck Ribéryvel a World Soccer készített interjút.

Milyen érzés a Bayern München aktuális sztárjának lenni?
Nem én választottam ezt a szerepet, és nem is engem illet meg. Nem szeretnék szupersztár lenni, soha nem is voltak ilyen ambícióim. Beépülni a Bayernbe, keményen dolgozni, jól kijönni a csapattársakkal, élvezni a focit és szórakoztatni a közönséget - ezek az én céljaim. Ha ezeket sikerül megvalósítani, akkor boldog leszek.
Milyen célkitűzései vannak a Bayernnek az idei szezonban, amikor nem indulhat a Bajnokok Ligájában?
Meg kell nyernünk a Bundesligát, az UEFA-kupában pedig a döntőbe kell jutnunk.

Remekül kezdett Münchenben. Milyenek voltak az első hetek?
Nem volt egyszerű dolog elhagynom Marseille-t, de szerencsére új csapattársaim azonnal befogadtak, és sokat segített a beilleszkedésben az edző, Ottmar Hitzfeld is, gyakran ellátott praktikus tanácsokkal. A csapatszellem a Bayernben egészen kiváló, s ez arra ösztönzi az embert, hogy a pályán is mindent kiadjon magából. Leginkább persze azokkal beszélek, akik tudnak franciául: Daniel van Buytennel és Willy Sagnollal. Amikor először jártam a tréner irodájában, akkor annyit kérdezett tőlem, hogy jobb vagy baloldalon játszanék-e szívesebben, vagy pedig közvetlenül a csatárok mögött.

És mit válaszolt?
Azt, hogy leginkább a középpálya bal oldalán érzem jól magam, de ha a helyzet úgy kívánja, akkor szívesen játszom jobboldalt. A Werder Bremen elleni nyári Ligakupa-meccsen például a baloldalon kezdtem, majd Klose mögött, afféle régimódi középcsatárként fejeztem be a meccset.

Miért a Bayernt választotta?
Mert éreztem, hogy ők nem blöffölnek, és tényleg velem képzelik el a jövőt. A Real Madrid és az Arsenal is megkeresett, de a 2006-os világbajnokság után megbizonyosodhattam arról, hogy a Bayern szándékai komolyak. Egy évig még Marseille-ben maradtam, de ők nem mondtak le rólam. Többször beszélgettem Willy Sagnollal és Bixente Lizarazuvel is, ők meséltek arról, hogy milyen az élet Münchenben, hogyan működik a Bayern stb. Ők is azt mondták, ez egy abszolút profi klub, s élvezném a játékot.

És igazuk volt?
Persze. De azt mindjárt megállapíthattam, hogy a német bajnokságban egészen más stílusú futball dominál, mint a franciában. Németországban sokkal többet használják a kezüket a játékosok, főleg a hátvédek. Ami viszont egészen lenyűgöző a Bundesligában, az a sok impozáns stadion. A Ligakupa negyeddöntőjében a harmadik ligában szereplő Düsseldorf pályáján játszottunk, 50 ezer néző előtt. Hány néző férne be egy harmadik ligás francia csapat stadionjába?

S mi a véleménye a müncheni Allianz Arénáról?
Már korábban is ismertem a Bayern stadionját, mert a 2006-os vébé elődöntőjét a portugálok ellen az Allianz Arénában játszottuk. Ez a legjobb német stadion.

A Bayernben van egy francia ajkú társaság. Ez is befolyásolta a döntését?
Nem. Természetesen örülök annak, hogy Willy Sagnol, Daniel van Buyten és Valerien Ismael is a csapattársam, de nem miattuk választottam a Bayernt.

Hitte volna, hogy a szurkolók majd ennyire rajonganak önért?
Nagyon hamar és nagyon sokan felismernek az utcán, ez igaz. És ez számomra pozitív visszajelzés. Most már én is szeretnék mielőbb megtanulni németül. Korábban egyetlen idegen nyelvet sem beszéltem, s úgy érkeztem ide, hogy csak franciául tudtam megértetni magam. De most már intenzíven tanulok németül, nyelvleckéket veszek. Elégedett vagyok Münchenben, szeretem a várost, s nem csak én, hanem a feleségem és a kislányom is. Nagyon fontos, hogy ők otthon érezzék magukat.